Soroksár, a vízimalmok hazája

Oszd meg másokkal!

Desktop
Vasárnapi Újság 1905. 9. szám 138. oldal
Az alábbi cikket a Soroksár – egy jó hely című fórumon találtuk. Azokból az időkből – a múlt század elejéről – való, amikor még vízimalmok sorakoztak a Ráckevei-Soroksári Duna-ág mentén. Olvassátok, érdemes!

A SOROKSÁRI VÍZIMALMOK TÁJÁN

Aki megunja a főváros utczáin végig robogó kocsik zaját hallgatni, az ujságáruló gyerekek kiabálásába belefárad s eltelik a fényes kirakatok szemlélgetésével is, nagyon hamar átvarázsolhatja magát olyan világba, a hol mind eme nagyvárosi dolgok hiányzanak, ahol még szinte ősi állapotokat talál, akár csak száz mérföldnyire ragadná magával valami táltos, vagy bűbájos a főváros tornyos, kupolás palotái közül.

Nem is kell éhez sem táltos, sem bűbájos, de még csak villamos kocsi se ; valami nagy kirándulásra se kell felkészülni. Egyszerűen csak kimegy az ember az összekötő vasúti hidhoz, aztán sétál szépen lefelé, déli irányban a Duna-parton. Nem soká megy, már eléri az úgynevezett soroksári holt -Dunágat. És ekkor már egész más világba jutott. Hátamögött a hosszú, keskeny vashídon átrobogó vonatok zakatolása időnkint figyelmezteti még a czivilizált, gőzzel, villanynyal, gépekkel dolgozó, lázas munkában fáradó világra, de csakhamar ezt is elfelejti, hiszen ott látja maga előtt azt a másik világot, a mely még szinte érintetlenül megmaradt a maga régi valóságában.

A parton pátriarkhális vízimalmok kelepelnek csendes zakatolással, az itt ott még úszkáló jégtáblák közt vadkacsák, sirályok csaponganak egész otthonosan s hogy a kép teljes legyen, nem hiányzik a halász sem, aki nem holmi czifra, újmódi szerszámmal halászgat, hanem olyan régi készséggel, a milyennel már szépapja is fogdosta a harcsát, potykát, keszeget.

A különbség csak az, hogy még akkor ritkán húzták ki a hálót zsákmány nélkül, most meg ritkán akad bele egy-egy sovány keszeg. A molnárnak sincs már annyi dolga, mint hajdanában, mert, sajnos, mindenféle óriási gőz lisztgyárak emésztik már el a gabona javát.

Sőt a vadkacsák, sirályok száma is megfogyott a régihez képest; rajtuk is megérzik a hátultöltő puska hatása. De azért csak úszkálnak, csaponganak, a molnár őrölget, a halász halászgat szépen, csendesen mindaddig, míg egyszer csak majd azok a távolról füstölgő nagy gyárkémények idáig elhatolnak s elseprik az egyszerű ősi élet utolsó nyomát is.

VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1905. 9. szám 138. oldal

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?